A régészek elszenesedett gránátalma maradványokat találtak Jerikóban is, így már bizonyított, hogy ezt a gyümölcsöt a bronzkorban is ismerték és használták. Cipruson a késő bronzkorban, valamint az egyiptomi sírokban is találtak gránátalmát. A gránátalmát nagyra értékelték az ókori Egyiptomban, úgy gondolták, hogy a halál utáni életben elkísérte a holtat. A gránátalmát már az ókorban is számtalan célra felhasználták, nemcsak élelmiszerként, hanem gyógynövényként is, sőt dísznövényként is tekintettek rá. Már ekkor rájöttek, hogy a gránátalma kiválóan képes tonizálni a szervezetet, illetve hatékonyan öli meg a különféle parazitákat is. Felfigyeltek arra, hogy a gránátalma leve kiválóan képes megfesteni a bőrt és a hajat is, így szépészeti célokra is felhasználták.
Jeruzsálemben Salamon templomában a zsidó papok köntösét gránátalmával festették, az ókori Rómában pedig főniciai almának nevezték, ami a mozaikok motívumvilágában is megjelent. A zoroasztriánus templomokban a gránátalma az örök életet és a termékenységet szimbolizálta. Az ókori Perzsiában Xerxész lándzsája hegyére gránátalmát szúrt, amikor megszállta Görögországok i. e. 480-ban. A gránátalma a muszlim világ templomain és királyi palotáin a díszítésben is visszaköszön. Spanyolországban a Nasrid dinasztia jelképes volt a gránátalma.
Tehát a források arról tanúskodnak, hogy már az ókortól kezdve szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak a gránátalmának, illetve felhasználták annak gyógyító tulajdonságait is.
